Típus:
Ártól:
Település:
Árig:
Állapot:
Azonosító:
Rendezés: Véletlenszerü (random)
 
Rendezés: Legújabb
 
Rendezés: Legolcsóbb
 
Rendezés: Legnagyobb alapterület
Zalaegerszeg, Bazita, telek
Zalaegerszeg, Bazita, telek - Zalaegerszeg Bazitán belterületi telek eladó. www.dashaus.hu
3.999.999 Ft.
Zala megyében, Zalaegerszeg Bazitán belterületi, 2369 m2, jó tájolású, enyhén lejtős telek eladó nyugodt környéken, zöldövezetben. www.dashaus.hu
Zalaegerszeg, Belváros, lakás
Zalaegerszeg, Belváros, lakás - Eladó lakás Zalaegerszeg Belváros. www.dashaus.hu  Zala megye
34.999.999 Ft.
Zala megye, Zalaegerszeg belvárosban a magasföldszinti eladó tégla lakás, akár orvosi rendelőnek, vagy otthonnak, irodának - vállalkozásnak, vagy egyszerre mindkettőnek is jó lehet. www.dashaus.hu
Zalaegerszeg, Belváros, kereskedelmi, üzleti, iroda ingatlan
Zalaegerszeg, Belváros, kereskedelmi, üzleti, iroda ingatlan - Eladó ingatlan Zalaegerszeg. www.dashaus.hu
88.999.999 Ft.
Zala megyében Zalaegerszeg, belváros kétszintes téglaépítésű épület (műhely, udvar és garázs), közművesített területen eladó. Jó lehet Ipari, Kereskedelmi, Szolgáltatói, Irodai célra. www.dashaus.hu
Zalaegerszeg, Belváros pereme, sorház
Zalaegerszeg, Belváros pereme, sorház - Eladó sorházi lakás. Zalaegerszegen. www.dashaus.hu
45.999.999 Ft.
Tágas, nagy méretű, kényelmes, többfunkciós ingatlant keres, ahol nem kell szűkölködni? www.dashaus.hu
Zalaegerszeg, Landorhegy, ikerház
Zalaegerszeg, Landorhegy, ikerház - Eladó Ikerház Zalaegerszeg Landorhegyen - www.dashaus.hu
11.999.999 Ft.
Panellakás helyett kertes Ingatlan? Zalaegerszeg Landorhegy téglaépítésű, Zártkerti Ikerház, gazdasági épület, egyik fele eladó Zala megye. www.dashaus.hu

Az ingatlanközvetítés szabályozásának alakulása Magyarországon.

2010.11.15 22:47
Az ingatlanközvetítés szabályozásának alakulása Magyarországon. A szabályozás hazai történetét, véleményünk szerint, három fő szakaszra lehet bontani, az elmúlt száz-százötven év történelmi korszakainak is megfelelően. Az I. Világháború végéig hatályban volt szabályozásra - ebben a tárgyban is...

Az ingatlanközvetítés szabályozásának alakulása Magyarországon

 A szabályozás hazai történetét, véleményünk szerint, három fő szakaszra lehet bontani, az elmúlt száz-százötven év történelmi korszakainak is megfelelően.

Az I. Világháború végéig hatályban volt szabályozásra - ebben a tárgyban is - a liberális szemlélet volt a meghatározó. Az ingatlanközvetítést iparigazolvány kiváltásával szabadon lehetett űzni. A közvetítői megbízásra formálisan mégsem a Kereskedelmi Törvénynek az alkuszi szerződésről szóló szabályai vonatkoztak, mivel az így közvetített ügylet - az ingatlan-adásvétel - nem minősült kereskedelmi ügyletnek.

A két világháború közötti időszakban a közigazgatás fokozatosan terjesztette ki az ellenőrzését e kereskedelmi tevékenységre.

Először a mezőgazdasági ingatlanok forgalmának közvetítését kötötték az Országos Földbirtokrendező Bizottság engedélyéhez. Később az ingatlanforgalom teljes körére nézve írták elő az üzletszerű közvetítői tevékenység gyakorlásának feltételeként a földművelésügyi minisztériumi engedélyt. Emellett a közvetítő köteles volt óvadékot és engedélyezési díjat fizetni, ha pedig az engedélyező hatóság szabálytalan működést fedezett fel, bírságot szabhatott ki vagy felfüggeszthette a közvetítő tevékenységét, végső esetben pedig az engedélyt is visszavonhatta. Meg kell még említeni e körben azt a rendelkezést is, amellyel a közvetítőket eltiltották a közvetítendő szerződés és az azzal kapcsolatos beadványok okiratának elkészítésétől.

Végül egy miniszteri rendelet adott nagyon részletes, kötelező erejűnek szánt szabályokat a megbízási szerződés tartalmára és formájára nézve és igen szigorú feltételeket kívánt meg a közvetítői tevékenység gyakorlásához.

Ennek keretében szerződési blankettákat és üzletszabályokat határoztak meg, amelyek a megbízási szerződés összes feltételét, így a díj mértékét is rögzítették. E rendelkezéseket azonban a bírói gyakorlat nem fogadta el kötelező erejűnek és az ellenükre megkötött megbízási szerződéseket nem tekintette érvénytelennek.

Ezzel szemben átmentek a gyakorlatba Magyarország Magánjogi Törvénykönyvéről szóló igazságügyminiszteri javaslatnak (a továbbiakban: MTJ) az alkuszi szerződésről szóló szabályai.

Meg kell még említeni e körben azt a rendelkezést is, amellyel a közvetítőket eltiltották a közvetítendő szerződés és az azzal kapcsolatos beadványok okiratának elkészítésétől.

A közvetítői tevékenység gyakorlásának legfontosabb feltétele az előbb említett névre szóló FM engedély volt. Emellett a közvetítő köteles volt óvadékot és engedélyezési díjat fizetni, ha pedig az engedélyező hatóság szabálytalan működést fedezett fel, bírságot szabhatott ki vagy felfüggeszthette a közvetítő tevékenységét, végső esetben pedig az engedélyt is visszavonhatta.

Az ingatlanközvetítés szabályozásának 1945 utáni alakulása - amely a teljes államosítással és a közvetítői monopólium kialakításával kezdődött és a rendszerváltás idejére egy viszonylag szabad közvetítés lehetőségéhez jutott el - külön fejezetet jelent a szabályozás történetében.

Az 1945 utáni korszak gazdálkodásában (leszámítva az 1948-49-ig tartó rövid időszakot) a közvetítői tevékenységnek általában nem volt számottevő jelentősége. Egyfelől, mert a gazdálkodó, termelő szervezetek közötti kapcsolat helyett az irányító állami szervekhez fűződő viszony volt a döntő, másrészt az államosított gazdasági életet területi és ágazati monopóliumok uralták, tehát adott ágazati tevékenységnek meghatározott földrajzi területen általában egyetlen "gazdája"“ volt, és ez is szükségtelenné tette a gazdálkodó szervezetek kapcsolatainak közvetítését.

Ez a helyzet jellemezte az ingatlanközvetítés területét is: a magánközvetítők engedélyeit visszavonták, és az állam ilyen célra megyénként és a fővárosban állami (tanácsi) vállalatot alapított, amelyek kizárólagos jogosultsággal látták el az ingatlanközvetítést.

Az állami monopólium kialakításán túl e közvetítést jogszabály kötelezővé is tette azzal, hogy a házas és telekingatlan adásvételi vagy csereszerződésének (illetőleg a tulajdonosváltozás bejegyzésének) előfeltételeként előírta az állami ingatlanközvetítő szerv közreműködését. Ennek során az ingatlanközvetítő köteles volt a forgalmi értéket megállapítani és azt a szerződésre rávezetni, amely érték a vagyonátruházási illeték kivetésének alapjául szolgált, s egyszersmind az eljárás biztos bevételt is hozott a vállalat számára.

Ezt a kötelező közvetítést a jogszabály a lakásbérleti jog cseréjére és a bérleti jogról való lemondásra is kierjesztette. A lakásügyi hatóság az új bérlő részére nem is utalhatta ki a lakást e közvetítői közreműködés nélkül. (A lakáscserék tekintetében ez kettős kontrollt “eredményezett”.)

Az 1971-es lakásreform során megszüntették a kötelező ingatlanközvetítést, de - az illetékkivetés alapjának meghatározásához - fenntartották a kötelező állami értékbecslést, amit a tanácsi ingatlanközvetítő szerv végzett el. (Ez az előírás a fővárosi, a városi és az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező községi ingatlanokra vonatkozott.)

Az ingatlanközvetítői tevékenység monopóliuma továbbra is megillette a tanácsi ingatlanközvetítő szervet, amely e tevékenységét - a jogszabály szerint - megbízás vagy bizomány keretében látta el.

A közvetítői monopólium ellenére az állampolgárok közötti ingatlanforgalom és a lakásbérlet cseréje gyakran bonyolódott le ügyvédi munkaközösségek közvetítésével. Ezért azután szinte szükségszerűnek volt mondható, amikor 1982-ben az ingatlanközvetítésre jogosultak körét kibővítették.

A tanácsi ingatlanközvetítő szerven és más jogszabály által felhatalmazott, állami szerveken kívül az ügyvédi munkaközösségek és a szövetkezetek lettek közvetítésre feljogosítva. A közvetítők körének kibővítése azonban felemásra sikerült, mert a jogszabály az újonnan feljogosított, két utóbbi szervezetnek csak meghatározott ingatlanok közvetítését engedte meg.

Az ÜMK-ek kizárólag állampolgári tulajdonában álló ingatlanok forgalmát közvetíthették, míg a szövetkezetek csak bérlakások és szövetkezeti lakások cseréjét, illetve adásvételét bonyolíthatták le. Ez a szabályozás nem felelhetett meg az ingatlanforgalom feltételeinek, hiszen pl. tanácsi bérlakás lakóingatlannal való cseréjét ügyvéd szabály szerint nem közvetíthette, hasonlóképpen szövetkezeti lakás társasházi lakással történő elcserélését pedig szövetkezet nem bonyolíthatta le.

Általában azt mondhatjuk, hogy a forgalomnak az ingatlan tulajdoni formája, illetve tulajdonosa szerinti megosztása nem helyeselhető, mivel ez a körülmény a forgalomban nem jelent elhatároló tényezőt.

A tanácsi ingatlanközvetítő szerv 1971 óta fel volt jogosítva nem csupán a szorosan vett közvetítésre, hanem a tulajdon átruházásához szükséges jogi képviseleti tevékenység ellátására, így az adásvételi (stb.) szerződés okiratának a megszerkesztésére, a tulajdonosváltozásnak az ingatlan nyilvántartásban való bejegyeztetésére is.

Működését nem csupán ügynöki tevékenység jellemezte, hiszen bizományosként is működött, sőt saját kockázatú adásvétellel is foglalkozott.

Az 1988. év végi jogszabály-módosítás a feszítő igényeknek eleget téve kiterjesztette az ingatlanközvetítésre jogosultak körét a jogi személyek és a magánszemélyek szinte teljes körére, és megszüntette az ingatlanforgalomnak az ingatlan típusai szerinti megosztását. Ezt követően bevezették az ingatlanközvetítést végzők vizsgakötelezettségét.

A rendszerváltás óta a szabályozásban a képzés tekintetében történt változtatás, amikor a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény végrehajtásaként újraszabályozták a szakmai és vizsgáztatási követelményeket. E körben fontos tartalmi változásként értékelhetjük, hogy a vizsgakövetelmények közelítettek a gyakorlati igényekhez.

forrás: ingatlan-online.com

Hirdetések:


Eladó ingatlan, lakás, családi ház Zalaegerszegen

Ingatlan Zalaegerszeg


Lakáshitel, szabad felhasználású hitel, személyi kölcsön, hitelkiváltás

Hitel Zalaegerszeg

 


2010.11.15 22:47

Weboldalunk a jobb felhasználói élmény biztosítása érdekében sütiket használ. A Weboldal használatával Ön beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.